3Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. 4Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. (Jób 2,9) 5Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. 6Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. 7Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. (Zsolt 102,6; Siral 4,8) 8Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. 9Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! (Jób 16,9;Jób,3 20.) 10Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. 11Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? (Jób 10,18; Jer 20,18) 12Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! 13Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - (Zsolt 17,15; Dán 12,2; Csel 24,15) 14Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. 15Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. 16Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? 17Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. 18A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. 19Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. 20Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? (Jób 6,9)